.
Balogh Béla szavaival élve: „Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, nincs kezdet és nincs vég, csupán az anyag és a tudat állandó egymásba fordulása. Életem téren és időn kívüli létező, tudatom teret és időt teremtő.”
Minden ember bizonyos adottságokkal születik és ezekkel a képességekkel egy-egy életcélt kell beteljesítsen, karmájának megfelelően. Ez az Élet. Maga az út. A betegség nem más, mint egy villanypásztor, igyekszik elterelni az embert a számára helytelen útról. Az életben az lesz sikeres, aki ismeri saját magát, ismeri célját, karmáját. Aki nem a karmája szerint él, annál megmagyarázhatatlan, különleges és nagyon ijesztő betegségek jelenhetnek meg, melyek szinte nyomtalanul eltűnnek a helyes út megtalálásakor.
A világ olyan amilyennek én látom és érzem. Tudatom teremt. Nincs jó és nincs rossz, nincs fehér és fekete, csak végtelenül sok szürke.
Minden ember a végtelenül intelligens univerzum egyedi megnyilvánulása. Meg kell tanulni egymást megérteni, elfogadni, egymáshoz illeszkedni.
Jelen történelmünk a sumer társadalommal kezdődik. Meg kell ismerjük saját történelmünket és nem mint egy ködbe burkolt mitológiát, hanem mint igaz, valós hús-vér emberek által megírt történelmet. Minden ma élő ember genetikájában ott vannak a sumerok is.
Másik fontos kérdéskör jelen korszakunk eseményei. Ahogy a régi keleti bölcsek mondták, illúzió az egész világ, azaz a modern ember sem más, mint az ókori, csak más környezetben él, más a háttérkép a színpadon. Ugyanazok az erők mozgatnak minket, mint százezer évvel ezelőtt.
A magyar nemzet különleges szereppel bír a világban. Akármilyen kicsik is lettünk, azért időnként fél tőlünk a világ, akár a hunok idején, akár napjainkban. A félelem oka, hogy mások vagyunk. Spirituálisok, sokszor túllátunk az anyagon. Ezért a találmányok kétharmadát magyar ember „szedte le” a létezésből. Különcségünk következménye, hogy tartanak tőlünk. A történelemben mindig is igyekeztek minket vagy megszüntetni, vagy beolvasztani. Ahogy Jókai mondta az Erdély Aranykora c. regényében, a magyar nemzetet csak akkor tekinti a nyugat társnak, ha elvárja tőle, hogy feláldozza magát a nyugat kényelméért. Büszkén vallom, hogy magyar vagyok, bár sosem magyarkodom.
Napjaink a világ materiális korszakának a végét jelzik. Az élet végtelen körforgásában ez nem más, mint valaminek a vége és valami másnak a kezdete. Ahogy hétfő után kedd jön, úgy most egy új korszak kezdődik. A kínai nyelvben a válság szó ábrája egy összetett ábra, a félelem és a lehetőség szavaké. Aki nincs egy-ségben, az fél-elem-ben él, ennek minden negatív következményével. Akinek elege van a jelen világból és szembe mer nézni a jövővel, annak a változás egy lehetőség. A világ több párhuzamos síkból épül fel, akár egy könyvszekrény polcai. Csupán egyetlen polc a materiális lét. Jelen korszakunkban csak a materialista feliratú polcon található könyveket láttuk meg, az ezekben található információkra építettük az életünket. A következő korszak arról szól, hogy kezdjük észrevenni a többi polcot és azt a végtelenül sok könyvet, tudást, amit eddig nem láttunk. Ez mennyi, de mennyi új lehetőség.
Orosz Zsolt
egy kozmikus utazó, aki utolsó életét éli a jelen galaktikus évben